A következőkben egy, a sötét és hideg észak minden sztereotipikus hatását magában hordozó zenekarral ismerkedünk meg, az Ouluból, 2008-ban indult Tuomas Henrikin Jeesuksen Kristuksen Bändi nevű együttessel. A zenekar színházi közegből indult (a két meghatározó személyiség, Tuomas Henrik és Tommi Saha énekesek az oului bábszínházban dolgoztak), nem véletlen, hogy a koncertjeiken nemcsak zenéjükkel, hanem öltözékükkel és viselkedésükkel is hatni próbálnak a közönségre.
Zenéjüket leginkább pszichedelikus rockként lehetne leírni, de ők maguk emellett a keresztény rap és a southern rock stílusirányzatait is kiemelik önmeghatározásukban. Kísérletező kedvük szinte minden dalukban látszik, a kemény zúzások mellett sok lassú, melankolikus számuk is van. Szövegeik gyakran excentrikusak, nyersek és szókimondók, de névválasztásuk még ezek ismeretében is meglepő, elmondásuk szerint a sok hülye ötletből, amelyek eszükbe jutottak, a legőrültebb mellett döntöttek, de egyébként "a banda és Jézus között sok közös dolog van, mert Jézus az abszlolút jóságot fejezi ki, és a zenekar is nagyon jó".
Bemutatkozásuk rögtön két albummal történt 2009-ben (ezeket LP-n is megjelentették), a Vade Retro Satanus I. és II. címmel. Ezekkel egyelőre nem értek el átütő sikereket, de ez nem szegi kedvüket, azóta dokumentumfilm is készült róluk, valamint három digitális kislemezt is megjelentettek, amiket tetszőleges mértékű hozzájárulás ellenében (igen, ingyen is) lehet (és érdemes) letölteni innen.
Következő daluk a 2009-es kettes számú lemezükön jelent meg, címe Vituttaa (dühös)
