Az észt zene egyik illusztris képviselője a megkapó nevű Jäääär (jégperem) zenekar. Nem véletlenül próbálom kikerülni a műfaji besorolást, valahol a folk és a pop közé lehetne őket elhelyezni, de mégsem világzenét játszanak, önmeghatározásuk ("városi folk") beszédes. A zenekar története Tartuban kezdődött, és már 1991-es megalakulásukkor azt tűzték ki céljukként, hogy a '80-as évek bensőségességet nélkülöző zenei világa helyett a hallgatók lelkét érintsék meg. Ezt, úgy tűnik, sikeresen el is tudják érni, húsz éve az észt zene élvonalában tudtak maradni, 2011 januárjában a jubileumot nagyszabású koncerttel ünneplik.
A városi népzene stílusmeghatározásának ismeretében az sem meglepő, hogy gitárzenét játszanak, számtalan pengetős hangszer, többek között mandolin, mbira, rezonátoros- és steel-gitár szólal meg dalaikban, amelyeknek a szövege is éppoly fontos, mint a zene. Nagyon termékenyek, 2009-ben két nagylemezük is megjelent, a Heikki Kallével közös Öö on öö (éjjel éjjel van) címűért az év zenekara díját is megkapták Észtországban. A következő dal azonban a másik tavalyi lemez címadó dala.
