A következőkben egy igazi örömzenét játszó zenekart ismerhetünk meg, amely a lokalitásának eleve vegyes kultúrájú sajátosságait a világzene egyetemes nyelvén, élvezetesen és figyelemre méltó színvonalon adja át közönségének. A Sattuma zenekar Karélia fővárosában, Petrozavodszkban alakult, ami rögtön érthetővé is teszi, miért énekelnek három nyelven: finnül, oroszul és karjalaiul. (A karjalai nyelvet egyesek csak a finn egy dialektusának tartják, az elterjedtebb nézet szerint azonban külön nyelvként tekintendő, bár csak a 19. században vált el a finntől. A két nyelvet nagyon egyszerűen meg lehet különböztetni, a finnben ugyanis többek között nincs "s" és "cs" hang.)
A zenekar amolyan családi vállalkozásként alakult 2003-ban. Egy finn-karéliai apa és lánya mellett egy orosz apa és fia alkotják a beltagokat, de legutóbbi lemezükön számos vendéggel egészültek ki. Négy, eddig megjelent lemezük meghallgatásával nagyon jól kirajzolódik a zenekar fejlődése: a bájosan amatőr népzene-társulat a gyerekek felnőttével profizmusában is szerethető világzenei (illetve önmeghatározásuk szerint neo-folk, de ez félrevezető lehet) együttessé alakult.
A Sattuma (finnül a szó egyébként egyszerre jelent lehetőséget és a cél elérését) nagyobbrészt saját, a tagok által írt dalokat játszik, a dallamvilágban igyekeznek hűek maradni a hagyományokhoz, és számtalan hangszeren játszanak, közülük néhány nagyon izgalmas: a kantele (citerához hasonlító finn nemzeti hangszer) mellett juohikko (két- vagy háromhúrú vonós líra), csipszan (pánsípszerű komi hangszer, amelynél viszont nincsenek összekötve a különböző méretű sípok, így két vagy több zenész kell a dallamok eljátszásához. Érdekesség, hogy a komiknál csak nők és lányok játszottak ezen a hangszeren), mankeri (klarinétszerű karéliai hangszer), de például a duda is megszólal a dalokban.
Eddig négy lemezük jelent meg, a legutóbbi (és a leglendületesebb) 2010-ben (ennek címadó dalát is érdemes meghallgatni), a következő dal viszont 2008-as, Palapeli című lemezükről szól, karjalai nyelven.